Március 15-én ebéd után úgy gondoltam, hogy egy rövid kis kiruccanást tervezek. Az ünnephez ugyan közvetlenül nem köthető, részben történelmi témájú túrácskát sikerült véghezvinni. Tatabánya külterületéről indultam el a kék háromszög jelzésen a 2015-ben átadott Körtvélyesi-kilátóhoz. Eleinte egy könnyebb erdei emelkedőn haladtam, majd azért később sunyi módon meredekebb lett az emelkedő és éreztem, hogy küzdöm le a szinteket. Az új kilátóhoz három helyről lehet felmenni. Az egyik az az útvonal amit én választottam. A másik a kék sávról a kék háromszögre letérve a Körtvélyesi-temető mellett. A harmadik pedig a kék kereszt, ami az erdészháztól jön fel. A háromszög alakú kilátó a Kiskopasz-hegyen épült meg, ahonnan remek körpanoráma nyílik. Lehet látni a Vértes legmagasabb pontját a Nagy Csákányt, a másik irányba pedig Tatabányát és a Tatai-medencét. Itt vívták meg a Bánhidai csatát, ami a Honfoglalás egyik legjelentősebb ütközete volt. Ha az itt elesett hősöknek akkor nem sikerült volna nyerniük, lehet hogy nem beszélhetünk később Magyarországról és március 15 más jelentőséggel bírna. Tehát ez a nap nem csak a márciusi ifjaké és a szabadságharcosoké, hanem minden olyan hazafié akik azon dolgozott, hogy ma ebben a hazában éljünk. Ezekkel a gondolatokkal néztem a Tatai-medencét és indultam vissza Tatabányára. Ez így nekem egy 5 km-es rövidke kiruccanás lett, de innen még számtalan lehetőség van nagyobb útvonalakhoz. A kéktúrán haladva közel van a Mária-szakadék vagy akár a Vitány-vár. Akinek esetleg van kedve megnézheti ugyan ennek a projektben a keretében létesített medvehagyma tanösvényt.

Táv: 5 km
Nehézség: Könnyű

Az Országos kéktúra 9. szakaszának egy részét jártuk be. Fehérvárcsurgón hagytuk a kocsit, és a kék négyzet jelzésen indultunk el. A Károlyi-kastély rövid körbejárása után lassan elérkeztünk a kék sáv jelzéshez. Innen már túránk végéig a kéken haladtunk. Megnéztük a Fehérvárcsurgói-víztározót, Bogrács-hegyen a panorámát, Bakonykútit, felülről a Burok-völgyet, a Kisgyón Természetbarát Telepet, a bányász emlékművet, egy erdei szentélyt, egy védett geológiai feltárást ahova egy rövid kék barlang jelzés vitt, a Hamuházat és végén az Alba Regia barlangkutató állomásnál fejeztük be a túránkat. 

Táv: 30 km
Nehézség: Közepes
Pecsétek: 4 db OKT, 2 db KDP

Kisebb kihagyás után elkezdtük újra a pecsétgyűjtést a Közép-dunántúli piros füzetünkbe. Ezen a napon Mór és a Hamuház közötti KDP szakaszt jártuk be. Ez a vízválasztó a Vértes és a Bakony között. Móron a Vértes áruház környékén hagytuk a kocsit. A központban van néhány nevezetesség amit nem érdemes kihagyni. A Lamberg-kastély, Láncos-kastély, Széchenyi-tér, és a környék nevezetességei remek kulturális látványosságokat nyújtanak. A körforgalmat elhagyva és követve a piros sáv jelzést a legközelebbi kocsmában szereztünk pecsétet és egy jó kávéval indítottuk a sétát. A következő állomásunk Mecsértelep volt, ahol a helyi kisboltban tudtunk pecsételni. A két település között viszonylag kevés látnivaló akadt.

Főként szántóföldek és lankás dombok kísérték utunkat. Folytattuk utunkat a Kisgyón Természetbarát Telep felé, ahol a kéktúrával találkozva, az itt elhelyezett OKT bélyegzővel tudtunk pecsételni. A környék a szénbányászatnak köszönhetően tudott felfutni, később turista házak alakultak itt. A következő szakasz nagyon szép erdei terepen vezetett. Lassacskán elértünk a Csikling-várhoz egy leágazó kék rom jelzésen. Ebből az erődből csak nagy kőhalom maradt, amelyet benőtt az erdő. 

Visszatérve a piros sávra elértük a mai utolsó pecsételő helyünket a Hamuházat. Itt van kihelyezett KDP bélyegző.

Kicsit még tovább haladva a piroson balra egy forrás jel vitt minket az Úttörő-forráshoz, aminek a vízhozama nem tűnt túl nagynak. Ezután jobbra egy kék barlang jelzésen végleg elhagytuk a piros jelzést. Megnéztük még az Alba Regia-barlangot, ami inkább csak barlangászoknak jelent látványosságot, nekünk túrázóknak nem igazán.

A kék barlangról a kék sávra tértünk át és leértünk Csőszpusztára. Itt még az Alba Regia Barlangkutató állomást megnéztük, ahol egyébként OKT bélyegző található. Innen buszoztunk vissza Mórra. 

Táv: 25 km
Nehézség: Könnyű
Pecsétek: 4 db KDP, 2 db OKT

Az OKT 11. és 12. szakaszát három különálló túranapon teljesítettem. Ez egy régebbi alkalom volt, de a felosztás miatt talán érdekes lehet. A 11. szakasz lényegében a Gerecsét foglalja magába. Az első alkalommal Szárliget vasútállomásról indultam. Én még a régi útvonalon haladtam, ami az elapadt Kőrösi Csoma-forrás és a birkatelep mellett haladt. Az új útvonal a Hajagoson keresztül a piros jelzéssel találkozva Nagyegyháza felé megy. Ez a megoldás annyiból jobbnak tűnik, hogy közelebb van a kék háromszög jelzésen elérhető Zuppa-tető. Amiért talán kicsit rontja az értékét, hogy nem annyira vadregényes, mint az előző útvonal, hisz érinti Nagyegyházát és aszfalt úton is halad. A táv is kicsivel több lett, viszont aki fel akart menni a Zuppára az nagyot nyert. 

A régi útvonal:

Az új útvonal a kilátóponttal kiegészítve:

Innen már normális ütemben a kéken haladva megnéztem a Somlyóvár melletti kilátópontot, illetve a Somlyóról a kilátást, ahova kék háromszög visz fel. A kulcsosház mellett egy piros rom jelzés vitt be az erdőbe. Az egykori vár helyén ma már szinte semmi sincs. Néhány sáncmaradvány hívja csak fel a figyelmet arra, hogy itt valami egykoron lehetett. Amikor ezt a túrát jártam akkor még nem voltak az új bélyegzők kirakva. Itt nem volt bélyegző, csak fényképpel tudtam igazolni hogy itt jártam. (Később az új bélyegzővel sikerült pecsétet szerezni.) A kéket követve ezen a napon Bányahegy pecsételőig mentem és Tardosról indultam haza. A második nap innen indult. Rögtön egy kitérővel kezdtünk. Nem a kéken indultunk el, hanem a kék háromszögön a Nagy-Gerecse felé. Egy geodéziai mérőtorony szolgál itt kilátóként. A nagy köd miatt nem volt kilátás, sőt a rádiótornyot is akkor láttuk meg amikor már mellette sétáltunk. Visszatérve a kékre a Gerecse-üdülőnél pecsételtünk. Pusztamarót és Péliföldszentkereszt bélyegzők begyűjtése után a bajóti Öreg-kőnél megnéztük a hegység második legnagyobb barlangját, a Jankovich-barlangot. Ide egy kék barlang jelzés vitt fel. Ezután érintve Mogyorósbányát és a Tokodi-pincéket, felmásztunk a Hegyes-kőre. Mivel már szürkület volt, Tokodon befejeztük a második túranapot. A harmadik alkalommal a megmaradt Gerecse szakaszt hozzácsatoltuk a rövid 12. szakaszhoz. Tokodról indulva megmásztuk a meredek Nagy-Getét, majd leereszkedtünk Dorogra. Érintve Kesztölcöt és Klastrompusztát, elértünk egy balra leágazó barlang jelzéshez. A Legény-barlangot megnézve visszatértünk a kék jelzésre és haladtunk utolsó állomásunk Piliscsaba felé. Mivel ez a harmadik túra már később történt, mint az első kettő, így fel tudtunk menni a Nagy-Kopasz tetején épült Dévényi Antall kilátóhoz, ahol a Pilisi kilátások egyik pecsételője is van. A kéket balra a kék kereszten hagytuk el, majd a kék körtúra jelzésen a kék háromszögbe futottunk. Innen mentünk le a végállomásunkhoz Piliscsabára. 

1. rész:
Táv: 30,1 km
Nehézség: Könnyű
Pecsétek: 4 db OKT, 1 db KDP

2. rész:
Táv:30,8 km
Nehézség: Nehéz
Pecsétek: 7 db OKT, 1 db KDP

3. rész:
Táv:34,1 km
Nehézség: Közepes
Pecsétek: 4 db OKT, 1 db Pilisi kilátások

Az új Gerber multi-tool szerzeményem szeretném röviden bemutatni. Egy ilyen eszköz nem kifejezetten a bushcraft és túrázás kategóriába, inkább EDC-k (Every Day Carry) közé sorolható. Az EDC olyan eszközöket jelent amit a mindennapi életben hordunk magunkkal, viszont egy ilyen eszköznek olykor az erdőben is hasznát vehetjük. A Bear Grylls és Gerber márkák napjainkban nagyon népszerűek. Itt nekem nem az a célom, hogy kampányoljak egyik vagy másik gyártó között, de már többen teszteltek különböző késeket és az eredmény szinte mindenkinél ugyan az. A Bear Grylls és Gerber kések nem feltétlenül a legjobb választás az erdőbe. Ez a multi-tool eszköz, viszont az EDC kategóriában szerintem dobogós helyen van. Ugyan nem veszi fel a versenyt a Victorinox és Leatherman termékekkel, viszont ár-érték arányban egy hétköznapi felhasználónak tökéletesen megfelel. 

Ebben a csomagolásban akasztottam le a polcról. Amit már az előlapon is feltüntetnek, hogy ez egy 12 funkciós eszköz. Több hasonló típus van forgalomban, kisebb-nagyobb változtatásokkal. Hátlapon kapunk részletes paramétereket. A tok mondhatni szokásos kivitelezés, azzal a kis különbséggel, hogy molle rendszerű. Tehát azon felül, hogy megvan rajta az övbújtató, van keresztbe két kisebb, amivel más molle rendszerű tárgya (táskára, mellényre) fel lehet szerelni. Ez a katonai irányvonalat képviseli. 

A legnagyobb komponens rajta egyértelműen a több funkciós fogó rész. Drótvágásra, szorításra, szög kihúzására tökéletesen alkalmas. A kés penge nekem nagyon kicsinek tűnik, ez komolyabb erdei munkára valóban nem alkalmas. Két fűrész van rajta. Az egyik egy gyengébb, lényegében fűrészes él, a másik pedig egy kétsoros fűrész. Van még rajta egy olló, egy konzerv illetve üveg nyitó, egy csillag csavarhúzó illetve egy kisebb és egy nagyobb lapos csavarhúzó. Igazán nagy teszten még nem estek át ezek a funkciók, így nem tudom mennyire használhatóak. 

Ami kifejezetten tetszik ebben a konstrukcióban, az részben a fogása. Nagyon kényelmes, jól áll a kézben. Ez köszönhető a barázdáknak amik a markolaton vannak, másrészt az a gumis szakasz, ami ha ki van nyitva a fogó meggátolja a csúszást. A másik ami tetszik, hogy ha egy komponenst kinyitunk van rajta egy zár, ami meggátolja hogy visszacsukódjon. Ha befejeztük a használatot ezt a zárat mindkét oldalon egyszerűen hátrahúzzuk és vissza lehet csukni. 

Én úgy gondolom, hogy a Gerber multi-tool eszközei elég jól sikerültek, nekem ez a típus kifejezetten tetszik. Mint mondtam komolyabb munkára, nem használható, de nem árt ha a késünk mellett egy ilyen is lapul a zsákban. 

Az OKT 10. szakaszát két részre osztottam. A megszakítás Mindszentpusztánál volt, onnan sétáltunk le Oroszlányra a kék négyzet jelzésen. Lefelé csak elvétve volt 1-2 régi felfestés, nagyon kellett a térképet nézegetni. A második rész erről az útvonalról indult. 

1.szakasz
Táv: 31,4 km
Nehézség: Közepes
Pecsétek: 3 db OKT

2. szakasz
Táv: 35 km
Nehézség: Közepes
Pecsétek: 4 db OKT

Itt a tavasz, itt a jó idő. A Vértest tűztük ki a következő úti célnak. Szárliget vasútállomásról indultunk a kék jelzésen, átkelve a szántóföldön megérkeztünk Csákányospusztára. A romos istállók mellett jobbra fordulva a domboldalban Csákányospuszta kápolnájának a romjait néztük meg.

A kéken tovább haladva a Mária-szakadékot vettük célba. A meredek sziklafalak mellett a gyönyörű táj lenyűgözött.

A völgybe felérve Körtvélyespuszta temetője található, ahol háborús sírok is vannak. 

Az úton jobbra haladva folytatódik a kék jelzés, de mi előtte egy kis kék pont jelzésen megkerestük a Béla-forrást. Nem volt túl biztató a rozsdás vascsőből csöpögő víz, ezért folytattuk utunkat a nap talán legnagyobb látványossága felé. Felfelé haladva a zöldellő fák közül egyszer csak feltűnt a Vitányvár. Jobbra egy kék romjelzésen lehet megközelíteni. 

A vártól lefelé haladva a kék sávon, becsatlakozik a zöld sáv. Mi továbbra is a kéket követtük, majd elhaladtunk a Rockenbauer Pál emlékfa mellett. 

A kék és zöld sáv ezután szétválik és áttértünk a zöldre. Az úton találkoztunk néhány fehér háromszöggel és megláttuk a Gráciák-bérce feliratot. A meredek hegyoldalon felfelé vezető út kihagyhatatlannak tűnt. Megizzadtunk mire felértünk, de a látvány magáért beszél. Fent egy vaddisznó ugrott ki a bokorból, lehet nem örült nekünk. 

Visszatérve a rendes útra, elhaladtunk egy katona sír mellett és a Szép Ilonka-forrásnál pihentünk egyet. Innen a kék keresztet követve indultunk Körtvélyespusztára, és lassan elértük azt az elágazást ahol a Béla-forrást megnéztük. Innen vissza Szárligetre ugyan arra mentünk. 

Táv: 18,4 km
Nehézség: Könnyű

Az első több napos kéktúránkon úgy gondoltam, hogy az elejétől vágunk neki az országot keresztbe átszelő zarándokútnak. Kicsit nehézkesen, de eljutottunk Velem községig, ahonnan felkapaszkodtunk a Dunántúl legmagasabb pontjára. Az augusztusi meleg és 882 méteres hegyre való feljutás igencsak megizzasztott minket. Utólag már megbántam, hogy a piros sáv jelzést választottuk, hogy feljussunk a kilátóhoz. Sajnos így kimaradt a Szent Vid kápolna és a Kéktúra emléktábla. A kilátóhoz felérve megcsodálhattuk a lenyűgöző látványt. Tiszta időben nagyon messzire ellátni. Magyar oldalon a Balaton, a Bakony sőt még a Gerecse is látható tiszta időben. Szemünk előtt volt nem csak a mostani túracélunk, de a kéktúra jelentős része is. Hátrapillantva pedig már az Alpok vonulatai látszódtak. Ez az a pont ahol az osztrák és magyar túrautak összefutnak. Nagyon sokat időztünk itt, megvolt a maga sajátos hangulata a helynek. Megállni viszont nem lehetett, menni kellett tovább. A határ mentén barangolva eljutottunk a Stájer házakig. Nagyon bírtam benne, hogy a térképen jelzett Ciklámen-forrásnál tudunk vizet szerezni, mert a hőség és a hegymenet miatt megcsappantak a tartalékaink. Útközben a Hörman-forrás és környékét éppen átépítették, ezért nem volt lehetőség vízvételre. Itt sem volt szerencsénk. Nem volt mit tenni, mentünk tovább Óháztető irányába. Az óháztetői kilátóból a kilátás korlátozott, nem ad teljes panorámát a környékről, viszont így is kihagyhatatlan látványosság. Ekkorra a vizünk már teljesen elfogyott. Tudtam, hogy innen már nincs messze a következő állomásunk a Hétvezér-forrás. Nem is kellett csalódnunk. Nagyon szépen kiépített, bőséges vízhozammal rendelkező vízvételi lehetőség volt. A készletek feltöltése után lefelé indultunk a Kálvárián keresztül Kőszegre. Sajnos ilyenkor délután már minden zárva volt így nem tudtunk bemenni sehova. Miután a főteret és a várat megnéztünk elmentünk az állomásra pecsétért, mert máshol nem nagyon tudtak adni. Ez egy jókora kitérő volt. Kezdett esteledni és mi a vadont választottuk szálláshelyünknek. Kőszegtől nem messze vertük fel a sátrunkat. Másnap megint elgondolkodtunk honnan szerezhetnénk vizet. Rövid határ menti séta után volt balra egy kék pont jelzés lefelé. Az Őz-kutat jelezte a térkép. Sajnos mikor odaértünk megláttuk a nem ivóvíz táblát és elindultunk vissza. Megint tettünk egy fölösleges kört. Elkezdődött az a Kemenesháti túránk ami igazán meggyötört bennünket. Kevés látnivaló és víz híján monoton menetelésbe kezdtünk. Tömörd volt az első vízvételi lehetőségünk. Innen viszont már csak a végállomásunknál Szelesténél tudtunk vizet szerezni. Kincsédpuszta és az Albánc csárda közötti szakaszon 5 km-en keresztül a szántóföld mellett természetesen dél környékén a hőségben, kevés vízzel emberpróbáló feladat volt haladni. Azt hittük Albánc csárdánál tudunk vizet tankolni, de ez egy régebben bezárt hely volt és ezért kénytelenek voltunk víz nélkül folytatni. Majdnem 20 km után értünk el Szelestére. Nagyon ki voltunk merülve. A táv is sok volt, nemhogy ebben a hőségben. A Kőszegtől Sümegig tartó részt nem gondoltuk nehéznek, mivel nem igazán vannak szintkülönbségek. Ez a monoton víz nélküli menetelés viszont keményen megleckéztetett minket. És ezzel Szelestén még nem ért véget, de az egy másik túra volt. 

Táv: 58,9 km
Nehézség: Nehéz
Pecsétek: 6 db OKT

Tavaszi kéktúra napra ébredtünk. Piliscsabán az állomást elhagyva rögtön egy kis kitérővel kezdtünk. Kék háromszög jelzésen lehet eljutni a Kálvária-dombra, tovább haladva pedig a Gomba-sziklát és az Ördögoltár-sziklát néztük meg és tértünk vissza a kékre. 

Következő állomásunk a Nagy-Szénás volt, ahol a nap legszebb kilátóhelyén el is időztünk kicsit. A Nagy-Szénás és környéke fokozottan védett természetvédelmi terület, csak a kijelölt útvonalon lehet haladni. Olyan ritka növényfajok élnek itt, mint például a pilisi len. 

Egy újabb kilátópont felé haladtunk. A Zsíros-hegyről messzire ellátni, az alattunk lévő Solymár települést, pedig teljes egészében belátni.

A következő állomásunk a Remete-szurdok volt. Rövid és könnyű, a városiaknak ideális kirándulóhely. Érdemes felmászni a Remete-hegyi kőfülkéhez, ahonnan az egész szurdokot belátni.  Innen már nem volt messze a végállomásunk, Hűvösvölgy. 

Táv: 23,7 km
Nehézség: Közepes
Pecsétek: 3 db OKT