Itt a tavasz, itt a jó idő. A Vértest tűztük ki a következő úti célnak. Szárliget vasútállomásról indultunk a kék jelzésen, átkelve a szántóföldön megérkeztünk Csákányospusztára. A romos istállók mellett jobbra fordulva a domboldalban Csákányospuszta kápolnájának a romjait néztük meg.

A kéken tovább haladva a Mária-szakadékot vettük célba. A meredek sziklafalak mellett a gyönyörű táj lenyűgözött.

A völgybe felérve Körtvélyespuszta temetője található, ahol háborús sírok is vannak. 

Az úton jobbra haladva folytatódik a kék jelzés, de mi előtte egy kis kék pont jelzésen megkerestük a Béla-forrást. Nem volt túl biztató a rozsdás vascsőből csöpögő víz, ezért folytattuk utunkat a nap talán legnagyobb látványossága felé. Felfelé haladva a zöldellő fák közül egyszer csak feltűnt a Vitányvár. Jobbra egy kék romjelzésen lehet megközelíteni. 

A vártól lefelé haladva a kék sávon, becsatlakozik a zöld sáv. Mi továbbra is a kéket követtük, majd elhaladtunk a Rockenbauer Pál emlékfa mellett. 

A kék és zöld sáv ezután szétválik és áttértünk a zöldre. Az úton találkoztunk néhány fehér háromszöggel és megláttuk a Gráciák-bérce feliratot. A meredek hegyoldalon felfelé vezető út kihagyhatatlannak tűnt. Megizzadtunk mire felértünk, de a látvány magáért beszél. Fent egy vaddisznó ugrott ki a bokorból, lehet nem örült nekünk. 

Visszatérve a rendes útra, elhaladtunk egy katona sír mellett és a Szép Ilonka-forrásnál pihentünk egyet. Innen a kék keresztet követve indultunk Körtvélyespusztára, és lassan elértük azt az elágazást ahol a Béla-forrást megnéztük. Innen vissza Szárligetre ugyan arra mentünk. 

Táv: 18,4 km
Nehézség: Könnyű